Thirteen

Hello Darlings!

Van két jó hírem! Először is megérkezett a 13. Amnesia rész. A design-t köszönöm Lana - nak! Imádom! <3 Remélem nektek is elnyerte a tetszéseteket! :) Valamint a blog elérte a  13,043 - as látogatottságot és a 24 olvasót. Úr Isten! *o* Ez most komoly? *o* Ennyien olvastok? <3 Imádlak titeket! <3 <3 Köszönöm az elöző részhez kapott 3 kommentet. Remélem ehhez is lesz pár. (<3) Valamint megnyitott a másik (Nem Fanfic!) blogom. Ha érdekel titeket nézzetek be: My happy ending (a név majd változik, csak ideiglenes) De ben húzom tovább a szót! Jó olvasást!

Cat xx.

  13. Rész - You know it?! (Te tudtál róla?!)

Elizabeth Van Hellsing

" Mindig itt leszek neked! " Mennyiszer hallottam már ezt. Lin is mondta már, Ced is és még egy páran. De a sok ember közül kevés volt mindig mellettem. Lin egy ideig hanyagolt -mondjuk én is őt.-  , Ced meg hát meghalt. Sok barátom meg otthagyott a szarban, mert csak a hírnév miatt lógtak velem. Azért, mert a suli focicsapat kapitánya volt a fiúm. Lin és Ellie voltak mindig az igaziak. Kopogtak, majd benyitottak.
- Bejöhetek? - kérdezte az ajtóban állva barátnőm.
- Persze! Gyere!
Belépett az ajtón és leült mellém az ágyra.
- Na mi volt?
- Mi lett volna?! - elhallgattam és ő is.
- Luke mit mondott?
- Szerelmes belém.
- Végre elmondta! - mosolyogta.
- Mi?! Te tudtál róla?! - akadtam ki.
Milyen már az, hogy ő tudja én meg nem. És az milyen már, hogy nem szól erről nekem, hanem eltitkolja. Barátnők vagyunk, azok meg elmondanak mindent egymásnak. Eléggé kiakadtam. Talán még az arcom is piros lehetett a dühtől. A dühtől, ami bennem áramlott. Törni zúzni tudtam volna, de Lina megszólalt.
- Csak sejtettem egy ideig, majd kiszedtem Mikeból. Aztán meg Luke mondta el.
- Miért nem mondtad el nekem?
- Megkért, hogy ne mondjam el, mert ezt neki kéne.
Elhallgatott. Síri csend volt a szobában. Az arcomat tenyereimbe temettem, és egy mondatot hajtogattam magamban: Ez nem lehet igaz! Nem velem történik meg!
- Liz! Liz figyelj rám! Liz! - szólítgatott Lin, miközben előttem guggolt.
Én rá szegeztem a tekintetem.
- Ne haragudj jó? Gyere bepakolunk, aztán alszunk. Jó?
- Itt alszol? Nem Mikeal?
- Itt. Na gyere pakoljunk!
Összeszedtük azokat a holmikat amik nem kellenek, kikészítettem a reggelre való ruháimat, illetve a tisztálkodási szereket és Luke kabátját hagytuk kint.
- Te már bepakoltál?
- Igen.
Végeztünk, majd befeküdtünk az ágyba.
- Lin téged nem zavar az, hogy nem mindennap találkoztok Mikeyval?
- Nem, mert foglalkozik velem.
- És hogy bírod majd ki a turné idejét?
- megbeszéltük, hogy levelezünk, telefonálunk ilyenek.
- Az jó. Na jó éjt!
- Neked is!
Most nem álmodtam semmit. Viszont amennyit aludni tudtam Lin horkolása után, csoda lett volna álmokat "látni". Reggel Lin korán átment a "saját" szobájába. Én gyorsan letusoltam, begöndörítettem a hajam, és felöltözem. Elmentünk reggelizni, de a fiúk nem jöttek velünk. Egész nap dolguk volt, így Lin és Mikey tegnap este tudtak elbúcsúzni egymástól. Azért milyen rossz lehet úgy találkozni a szerelmeddel , hogy pár óra múlva már búcsúznotok kell. Nagyon rossz lehet. De Lin mint mondja nem bánja, mert Mikey mindig gondol rá és törődik vele. Nekem pedig nincs gondom Mikeyval addig, míg nem csinál rosszat Linnel.
- Ez a tojásrántotta Isteni! - jelentette ki Lin.
- De a bacon szalonna sem rossz - mondtam.
- Viccelsz velem?! Még hogy nem rossz, az is Isteni! - mondta és közben tovább folytattuk a reggelink fogyasztását.
- Lin hol vannak Luke-ék?
- Azt hiszem valami rádiós műsorban, majd fotózásra és interjúra mennek. Miért kérded?
- Vissza kéne adnom neki - mondtam és a kabátra mutattam, ami rajtam volt.
Miután reggeliztünk, vissza mentünk a szállodába, összeszedtük a csomagjainkat, majd megkérte Li a portástm, hogy adja oda a tegnap írt levelét Mikeynak.
Korán odaértünk a reptérre, így várhattunk egy órát. Majd miután letelt az egy óra felszálltunk a gépre. Lina pánikja megint felbukkant. utál repülön ülni és ezt most sem rejtett véka alá. Alig bírtam rávenni, hogy befogja a száját és hallgasson velem zenét. Később lehiggadt, majd este felé Lin teljes mértékben lenyugodhatott, mert földet ért a gép Sydneyben.

Luke Hemmings

Try Hard (acoustic)

- Na hogy ment? - kérdezte egy mély férfi hang.
- Elmondtam neki.
- És azután mi volt? Mesélj már! - kérlelt Mikey.
- Megcsókoltam és ő viszonozta.
- Akkor most együtt vagytok?
- Nem. Mert nem tudja mit érez.
- Jaj ne csinálhátok már! Rég együtt lehetnétek!
- Ki kivel jött össze? - érdeklődte Cal és Ash.
- Senki.
- Hát jó. Mi mentünk aludni - mondták.
- Oké. Mi is.
As és Cal, illetve én és Mike is elmentünk aludni. A fiúk öt perc alatt bevágták a szunyát, csak úgy horkoltak. Én viszont még egy kicsit gondolkoztam. Mi is lesz a turné után? Olyan jó lenne, ha Liz és én együtt lennénk. De jó lenne. Édes Istenem, azt a dátumot piros betűvel írnám be a naptárba, hogy soha el ne felejtsem. Hamar elaludtam. Reggel mégcsak elköszönni sem tudtam Liztől, mert mennünk kellett a Stop Radioba, ahol előadtuk a Don't stop - ot illetve az I miss you -t. Majd fotózásra mentünk, amit aztán interjú követett.
- Srácok van olyan személy aki sokat jelent számotokra? - kérdezte a műsorvezető.
- Igen. Nekem van - szólalt fel Mike.
- Nekem is van - szólaltam meg.
- És ti fiúk? Ashton? Calum?
- Nem. Jelenleg nincs lány a láthatáron - mondták.
- Na és Mike, Luke kik ezek a lányok?
- Nekem a barátnőm - mosolyogta.
- Nekem pedig nagyon tetszik egy lány.
- s mióta?
- Elég régóta.
- Fiúk elénekeltek egy dalt a fanoknak?
- Persze - vágtuk rá.
- És melyiket?
- Try Hard! - üvöltöttük.
Egyből neki kezdtünk a dalnak. Miután végeztünk elköszöntünk. Nem jutottunk messzire, mert a Stop Radio előtt egy csomó 5SOS Fam várt minket. Autógrammot és közös képeket kértek. Szokáshoz híven autógrammot osztottunk és fényképezkedtünk, majd mentünk. Aztán összecuccoltunk, kifizettük a szállót és utaztunk tovább.Phoenix-be készültünk tovább menni. Útközben mindenki elvolt. Mikey és Calum dalszöveget írtak, Ash kajált és közben képregényt olvasott. Ami engem illet zenét hallgattam. Hihetetlen milyen jó banda a Green Day, na meg a zenéjük. Épp a The forgotten -t hallgattam - ami mellesleg a breaking Down 2 - nek a dallistáján szerepel - , amikor megláttam egy posztot twitteren @LizVanHellsing: "Legjobbal az élet", és egy közös kép volt Linnel. Nem mentem el mellete. Alá twitteltem, hogy : "Jó kép lett! :D" , majd folytattam a twittek nézegetését. Mit ne mondjak, imádok utazni csak kár, hogy nem tölthetünk huzamosabb időt egyes helyeken. Fárasztó tud lenni ez az örökös utazás, néha napján. Öt órás 15 perces út után megérkezdtünk Phoenix-be. Kivettünk egy szállóban 3-4 szobát, és becuccoltunk. A következő 12 napot eltöltve, nagyrészt a turnéval leszek elfoglalva, illetve a maradék időmben azon gondolkozok majd, hogy dönt Elizabeth. Este is így tettem. Egyre csak törtem a fejem, míg tele nem lett gondolatokkal. Valaki közben egyrecsak szólítgatott vissza a jelenbe, de én nem vettem észre, csak akkor mikor ordított.
- Az Istenért Luke állj már fel! - ordított rám Ashton.
- Miért mi van?
- Nincs meg a tv távirányító  - szólalt meg Mikey.
- Á meg is van! Rajta ült ez a seggfej - néz rám Ash.
- Ki tudja azóta hányszor fingotta le - mondta Calum.
A szobában mindenki nevetni kezdett.
- Hahaha nagyon vicces.. - kezdtem. - Elmentem sétálni.
Levettem a karnisról a másik kabátom, kinyítottam az ajtót, gyorsan kimentem és azzal a lendülettel becsaptam magam után. Elindultam egy írányba. Őszintén szólva azt sem tudtam, hol fogok kijukadni, hova vezet az az út. Mire észbe kaptam már a helyi parkban sétáltam, majd leültem egy padra. Felnéztem a gyönyörű, csillagoktól fényes esti égboltra.
Azt mondják, ha felnézel az égre közel vagy ahhoz a személyhez, aki hiányzik neked. Legyen az bármennyire távol tőled. Én az eget és a csillagokat kémlelem. És te? xx L. - írtam Liznek egy smsben.
Valamennyire igaz ez a mondás. :D Lehetséges, hogy én is :) De mostmár megyek aludni. Jó éjt! xxL. 
Neked is! Szép álmokat! xxL. -írtam vissza. Még egy húsz percet kint ücsörögtam, azon a szegény kis ócska padon, csillagokat kémlelve, majd vissza
indultam a fiúkhoz.