Fifteen

Hello Darlings!

Meghoztam a 15. Amnesia részt. Szeretném megköszönni, a 27 olvasót és a több mint 16,116 oldalmegjelenítést. Hatalmas öröm ez nekem. És köszönöm Lolom kommentjét nagyon jól esett. <3 Remélem ez a rész is tetszik és kapok pár kedves, építő kommentet.

További jó olvasást és szép hétvégét. Puszi:

xxCat

15.rész - difficult and almost impossible
/bonyolult és már-már lehetetlen/ 

Egy ideig futni fog utánad; de elérkezik majd a nap, amikor abbahagyja a kis körök futását körülötted. Túl fog rajtad jutni és pontosan ebben a pillanatban, azt fogod kívánni, hogy bárcsak hagytad volna, hogy elkapjon.:( ♥

Luke Hemmings

♬[Zene]♬

- Luke! Luke! - üvöltötték utánnam.
Én viszont csak rohantam. El mindentől és mindenkitől. El minden gondom elől. Nem értem mit tettem, hogy ennyire lehetetlen az, hogy együtt legyek azzal akit szeretek. Vagyis Lizzel! Eddig azért küzdöttem, hogy érezzen írántam valamit, hogy megtudja szeretem. Most meg azt hiszi, hogy járok Avrilel. Remek, jobb már nem is lehetne! Kínomban elnevettem magam.
- Szánalmas vagyok! Igen szánalmas..- gondoltam, és a gondolatom halk mondat formáiban elhagyta a számat.
- Nem. Nem vagy az Luke - szólalt meg egy lágy, női hang. Avril volt az.
- Ugyan már. Az vagyok, elszúrok mindent..
- Nem értem. Hogy érted ezt?
- Elvesztem azt akit a legjobban szeretek. Mivel azt hiszi, hogy mi ketten együtt vagyunk..
- Dehát ezt honnan veszi?
- A tweeterképről, tudod?
- Jaj ez baromság! Miért nem beszélítek meg?
- Nem veszi fel. És csak Október 7.-én érünk haza..
- Próbáld  meg még egyszer!
Megpróbáltam, de csak hangposta. Kinyomtam.
- Hangposta.
- Miért nem írsz neki üzenetet?
- Minek?
- Hogy-hogy  miért?! Fontos neked vagy nem?!
- De, csak..
Írtam Liznek egy sms-t, amiben leírtam, hogy Av és én nem járunk, és hogy én őt szeretem. Válasz nem jött. Egyre csak vártunk és vártunk. Már éjfél is elmúlhatott, de mi még mindig kint ültünk a szálló előtti padon.
- Úgy sajnálom Luke. Nem akartam, hogy ez legyen. Ha tudtam volna, nem puszillak meg - mondta.
- Nem a te hibád, én raktam fel a képet.
- Akkor nincs harag?
- Persze, hogy nincs.
Megöleltük egymást.
- Én most bemegyek. Te maradsz?
- Még egy kicsit.
- Oké.
Av bement, becsukta maga után a bejárati ajtót, én pedig egyedül maradtam. Megnéztem Liz közösségi oldalait. Twittere egy képet tett ki, ezzel az idézettel: "Talán nem sírok, de fáj. Talán nem mondom..de érzem. Talán nem mutatom..de érdekel. :(:) <3" . Aztán felléptem facebookra és láttam, hogy az a kép ami fent van tweeteren az most a profilképe, csak más a leírás, egy Coco Chanel idézet, még pedig ez: " Visszafogni magad, amikor bánt valami és nem hisztériázni. Amkior fáj- Ilyen a tökéletes nő. :) * <3 " . Ezt úgy két órája töltötte fel. Elég sok like lett rajta, na és persze komment is. Nem mondom, kíváncsi voltam ki likeolta, illetve kommentelt a képhez. A barátai - Lin, Ellie, ,eg még páran -, és számomra ismeretlen srácok (?). Bevallom féltékeny lettem és utánna néztem az összes srávnak aki kommentelt. Végül is időm az volt, aludni meg nem tudtam. Nem lepett meg, mikor azt láttam, hogy ők is abba a gimibe járnak amibe Liz és Lin. Nem likeoltam a képet és nem írtam kommentet. Reggel az ágyamban keltem. Hogy kerültem oda, nem tudom..
- Jó reggelt -keltett Mike 9:00 körül.
- Neked is.
- Láttam Liz képeit - kezdte - Szerintem kivan a történtek miatt.
- Az összes képén mosolyog!
- Az csak a látszat..
- Honnan veszed?
- Tudom.
- Kitől? Lin?
- Ötösöd van a lottón.
- Mit mondott még Lin?
- Semmi mást. Na pakolj!
Igen utazunk El pasoba. Fél óra alatt elkészültünk és el is indultunk. Minden a megszokott volt. Én zenét hallgattam, Ash Cal és Av beszélgetteek, Mikey pedig sms-ezett. Never gonna be alone- Nickelback. Ezt hallgatta, és közben aludtam. Miküzben aludtam hallottam egy pár szavas beszélgetést.
- Mikor aludhatott el?
- Olyan hajnal egy környékén.
- Annyira nem bírja ezt az egészet?
- Fontos neki az a lány.

Elizabeth Van Hellsing

" Visszafogni magad, amikor bánt valami és nem hisztériázni. Amkior fáj- Ilyen a tökéletes nő. :) * <3 "

Mi a fene? Ki az a lány, aki megpuszilja Lukeot? Még hogy barát.. Na jó, nyugi Liz. Nagy levegő be ,kifúj.. Minden rendben. Mit vagy egyáltalán kit akarok hitetni azzal, hogy minden rendben?!Mikor semmi nincs rendben. Rohadtul hiányzik nekem, és szerintem titkon bele szerettem, csak magamnak sem vallottam be.De ez a csaj kereszbe tett. Facen írtam Linnek mi a helyzet, és Lukenak egy sms-t: "Gratulálok, sokáig! ;) xxL." . Ezt legszívesebben átköltöttem volna, arra: Ki ez a csaj? Mikor jöttetek össze és miért mondtad akkor azt, hogy szeretsz? Hogy várni tudsz? Szemét vagy, ugye tudod? Hogy utállak ezért! (..)  Igen meg tudtam volna folytani Lukeot is, és azt a csajt is. Mindkettőjüket, gondolkodás nélkül. Úgy gondoltam két hónap után ideje a fekete-fehér profilképem leváltani, hagy lássa Luke mit is veszített. Így a héten készült képek közül kiválasztottam egyet és feltöltöttem, alá pedig a kedvenc idézetem került Coco Chaneltől. Majd twittere is kiraktam. Nagy meglepetésemre sok likeot és hozzászólást kaptam a képekre. Facen a legtöbb Ced csapattársaitól jött, illetve Lintől Ellietől és a csajoktól. Luke nem likeolta, nem kommentelt. Úgy hiszem fontosabb neki az a szőke lány, mint én. Ezzel lezártnak vettem az ügyet.Nem fogok hajnalok hajnaláig fennmaradni, mikor holnap suli. A telóm egy órája kikapcsoltam, anyától pedig nyugtatót kértem, hogy elalvás előtt egy picit lenyugodjak. Alvás előtt egy kicsit olvastam Rachel Vincent egyik új szerzeményét, majd elfogott az álom. Reggel Rita keltett. Sikítozva és toporzékolva, mivel megkap valami buta játékot anyuéktól. Amire olyan rég ácsingózik. Mikor kikeltem az ágybólmegszédültem, és az egyensúlyomat elveszteve majdnem Ritára estem. Ő szerencsére árrébb állt így nem rá, hanem a padlószönyegre estem.
- Anya gyere! Liz rosszul van! - kiáltotta a hugicám.
- Rita fogd be, minden rendben - mondtam, de hiába, mert anya már a szobám ajtaján bejött.
- Kicsim mi baj?
- Megszédültem.
Megfogkta a homlokom, majd megszólalt:
- Te lázas vagy. Gyere szépen befekszünk az ágyba - segített vissza a még bevetetlen ágyamba - Rita nyomás készülődj apa visz a suliba!
- Na és én?
- Te pedig itthon maradsz. Lemegyek a lázmérőért, addig írj Linának , hogy nem mész ma suliba.
Remek ez is jó nap lesz. Anya parancsának eleget tettem. Bekapcsoltam a telóm és írtam Linnek, hogy ma nem megyek, mert beteg vagyok. Ő írt és jó bulást kívánt. A telóm jelezte, hogy üzenetem érkezett, de azt nem kitől.
- Itt is vagyok. Mi baj?
- Semmi. Csak nem hagy békén a szolgáltató. Bombáz minden féle sms-el - raktam le a telefonom az éjjeli szekrényre.
- Egész biztos, hogy ők küldték?
- Miért ki más lenne? Luke el van foglalva  a turnéval és a velük turnézó, újdonsült barátnőjével.
- Tátsd ki a szád!
- Á-á-á - mondtam, miközben kinyitottam a szám.
- Csugd be.
Megtettem. Kis idő múlva pedig ki is került a kis csoda, azaz a hőmérő a számból.
- 39,5 fok.  Kizárt az iskola.
- De nekem ott a helyem! - vitatkoztam.
- Nem.
- Anya én szétfogom unni magam!
- Nem fogod. Mesélj mi bánt?
- Ez most komoly?
- Igen. Olyan rég beszéltünk már..
Visszavághattam volna azzal, hogy pár hete, de nem tettem. Tudom anyának mennyire hiányoznak az anya-lánya beszélgetések, mivel Ced halála után magamba zárkóztam. Olyannyira, hogy még anyával sem voltam hajlandó beszélgetni.
- Luke azt mondta szeret, de egy másik lánnyal jött össze.
- Nem biztos. Valószínű barátok,
- Ő is ezt írta a képhez baráti puszi, de mi van ha..
- Liz ne következtess! Kérdezd meg ha hazaér.
Anyával két órát beszélgettünk, de ez a két óra úgy telt el, mintha nem is két óra lett volna, hanem öt perc amit még tovább húztam volna, ha anyának nem égett volna oda az ebédje. A lényeg sokat nevettünk és nem unatkoztam. És egy valami biztos, sokat segített az anya-lánya kapcsolatunknak. Este felé kaptam Ritától egy rajzot ami nagyon jól esett, és bevallom meg is lepett. De nem csak azt kaptam hanem egy "gyógyulj meg Liz" ölelést is.  

Fourteen

14.Rész - Star offside against distance

/Csillagles a távolság ellen/ 

Az igazi boldogság, amikor hullócsillagot látsz és nincs mit kívánj..♥

Elizabeth Van Hellsing

♬ [Zene] ♬

Hétfő reggel. Úgy imádom. Felkelni a hét elején, micsoda öröm. Linnel megint együtt mentünk a suliba, mint minden nap. Előbb elindultunk, hogy még a 3. óra kezdése előtt beülhessünk a kávézóba. Igen, hála ma 3.-ba kezdünk. Besétáltunk a kávézó ajtaján, rendeltünk majd beültünk a szokott helyünkre a teraszon.
- Hogy aludtál? - kérdeztem tőle.
- Egész jól. Leszámítva azt, hogy leestem az ágyról, miközben forgolódtam.
Nevetni kezdtem.
- Ne nevess már ki! - mondta, mint aki megsértődött.
- Megis hoztam a két szép hölgynek, a finom forrócsokikat - mondta Gino és letette elénk a kért forrócsokikat. Amiknek iszonatosan jó illata volt.
- De aranyos vagy! Köszönjük Gino - mondtam.
- Fogyasszátok egészséggel - mosolyogta.
- Úgy lesz - mondta Lin és egy mosolyt címzett a kávézó tulajdonosának.
Megittuk  a forrócsokikat, közben pedig beszélgettünk.
- Nem értem, hogy maradhatott nálad Luke kabátja. Bezzeg nekem sose adja ide Mikey a kabátját.
- Hát van ez így - mosolyogtam, mire barátnőm is elmosolyodott.
Őszintén szólva nem voltam elájulva, hogy nálam maradt Luke kabátja. Igen nálam maradt és akkor mi van? Persze, persze a rajongók, azzal jönnének, hogy ő Luke Robert Hemmings, az 5 Seconds Of Summer cuki, jó képű énekese. Igen ám, de valljuk be mégis csak ember, és én mint ember szeretem. Igen a zenéit/zenéiket is szeretem, de ez most mas.Mint ember kedveltem meg, a beszélgetések által és nem egy interjún.
- Mehetünk - mondtam a kijáratnál váró barátnőmnek, miközben a fekete-fehér koponyafejes pénztárcámat húztam össze, majd a kezemen elhelyezkedő táskámba helyeztem az említett tárgyat. Barátném kiment az ajtón, majd elindultunk a suliba vezető úton. Csodaszép napfényes időnek néztünk elébe. Ellenben a jegyeimről nem ez volt a véleményem. A történelem jegyeim mindenek voltak, csak csodaszépek nem. A jegyeim eddig "jók" voltak, de most becsöppent kettő 1/2 - ed. Remek. Nagyon örültem, mit ne mondjak. Ezért megérte tanulni, ha semmi látszata. Még én magamban zsörtölődtem a "szép" jegyeim miatt, Lin a haját igazgatta. A kémia előadó teremben ültünk és 15 perce vártuk, hogy a tanár bejöjjön, és megtartsa az óra megmaradt idejét, mikor megszólal Lin:
- Hé Liz csinálunk közös képet?
- Most?! Mi lesz ha bejön a tancsi?
- Hagyad már magad! 15 perce megtehette volna.
- Kiével? Enyém vagy tiéd?
- Tiédnek jobb az előlapija.
Megcsináltunk kb. 5-10 képet, a legjobbat kiválasztottam, átszerkeztettem. Raktam rá effektet, a hibákat, emberkéket elhomályosítottam, és kész is. A következő órán fel is tettem a twittere ezzel a tweetel :"Legjobbal az élet! <3 ". Luke hozzá is szólt -vagy erre igazából nem tudom erre mit szoktak mondani xd -  , hogy : "Jó kép lett! :D" . Ezt látva tisztára boldog lettem. Nem tudom, hogy a kedves bóktól, vagy attól, hogy Luke még így messziről is nyomon követi a velem történteket, így a távolléte folyamán. A hétfői nap is eltelt, este nem mentem fel Skypera sem facebookra, ahogy más közösségi oldalra sem. Túl fáradt voltam, ahhoz, és át is kellett néznem a kész házidogát. Miután átnéztem a dogát, és úgy találtam, hogy minden rendben van vele, így beadhatom a tanárnak, feláltam az asztaltól és kinéztem az ablakomon. Amint kinyitottam az ajtót az erkélyre lépve meglestem a gyönyörűen világító csillagokat. A pulcsim zsebében rezegni kezdett a telefonom.
Azt mondják, ha felnézel az égere, közel vagy ahhoz a személyhez, aki hiányzik neke. Legyen az bármilyen távol tőled. Én az eget és a csillagokat kémlelem. És te? xx L - olvastam a Luketól kapott sms-t.
Az olvasás közben úgy mosolyogtam, mint a tejbetök. Te jó ég, mi van velem?!Mégegyszer elolvastam mit írt Luke majd válaszoltam : Valamennyire igaz ez a mondás :D Lehetséges, hogy én is :) De mostmár megyek aludni. Jó éjt! xxL .
Megvártam, még válaszol, addigis néztem még a letisztult csillagos eget, majd elolvastam a választ: Neked is! Szép álmokat! xxL - írta. Ezután becsuktam az ablakom, aminaz előbb léptem be. Bemásztam az ágyamba, magamra húztam a vastag takarom, és a fal felé fordultam. Biztonságban éreztem magam, így becsúktam a szemem és aludni kezdtem. Nem is kellett sok idő, hogy belépjek az álmok országába.

***

Luke Hemmings

Reggel Mikey konkrétan kihúzott az ágyból. Olyan gyorsan, és hatalmas erővel, hogy fel sem fogtam mi is történik, meg még be is vertem az ágy szélébe a fejem. Mit is mondjak jó kezdés egy naphoz.
- Kösz Mikey.
- Mit?
- Bebasztam a fejem ebbe a retekbe - mutattam az ágyra, amiben tegnap aludtam.
- Csak úgy, ahogy te akartad - gunyolódott.
- Na megállj csak - letepertem a földre , amit baráti bunyó követett.
- Fiúk gyertek enni - nyitotta ki a szoba ajtót Ash.
- Megyünk - szóltunk mindketten és feltápászkodtunk a padlóról.
- Srácok mit kértek enni? - kérdezte kedvesen Avril, a prodúcerünk lánya, aki elkísérte az apját a koncert turnénkra.
- Tojásrántotta és  békön, meg meg... - kezdte Ash.
- Meg békön - fejezte be Cal.
- Oké akkor tojásrántotta és békön. És ti srácok más valamit kértek? - fordult felénk Avril.
- Tessék? - figyelt fel a telefonja felől Mikey az imént elhangzó kérdésre. Mondanom sem kell sms-eztek Lin-el.
- Nem, nem kérünk mást. Köszi - mosolyogtam rá. A lány persze elpirult, majd viszonozta a mosolyt. Tíz perc alatt összedobta Av a tojásrántottát és hozzá a békönt.
- Köszönjük - kiáltottuk fel, majd enni kezdtünk.
Miután bevágtuk a reggelit, próbába vágtunk bele. Megnéztük mit fogunk viselni, a számlistát, majd elpróbáltuk a dalokat a színpadon még nincs itt a közönség. De az utolsó próba előtt lőttünk pár képet. Avvel is lett egy közös kép, amin puszit ad (?). Hogy miért is kaptam a puszit? Nem tudom. Hezitáltam felrakjam-e  twittere  vagy ne, aztán mégis csak felraktam ezzel a mondat féleséggel: Próba után kapott baráti puszi :* . Egy óra múlva koncert. Full ideges vagyok. Fel-alá járkátam, és a piercingemet babráltam.
-Fejezd már be a fal- alá járkálást, olyan vagy mint valami fogyatékos és még idegesítesz is! - ordított le Ash.
Mike és Cal pedig csak egyetértően bólogatak.
-Oké, oké. Abbahagytam - vágodtam le melléjük.
- Fiúk kezdünk. Show timee! - mondta a menedzerünk.
Innentől kezdve elvesztettem az eszem. Mikor felértem a színpadra teljesen felpörögtem. Elindult a show. Minden remek volt, a világítás, a hangszín, a hangszerek, a fellépés is és a legfontosabb: a közönség. Sokan voltak. És mindenki mosolyogva énekelt, néhányuknak kis plakát volt a kezében valamelyikünk képével ráírva: Luke,Ash, Cal, Mike Please! vagy 5SOS 4ever!, meg hasonlók. Örömmel tölt el látni, hogy ilyen sokan hallgatják a dalainkat és figyelik a zenei munkáskodásainkat. Igazán jó ez az érzés, amikor a színpadra lépek azokkal, akiket szeretek, a barátaimmal. A koncert úgy 1-2 óra volt. De hatalmas volt. Mikey megint tette a fejét, és bemutatott egyszer. Cal és Ash meg én viccelődtünk. Hamar eltelt az idő. Este smsem érkezett, mivel rezgett a telefonom. Liztől jött. Gyorsan megnéztem. Gratulálok, sokáig! :) xxL - írta.
- Mi a fene?! - értetlenkedtem. Liz azt hiszi, hogy Avril meg én szóval, hogy együtt vagyunk?!
- Mikey!! - üvöltöttem haverom nevét. Ő pedig a nappaliből besietett a mi szobánkba.
- Mi baj? - kérdezte rémülten.
- Ezt nézd! - nyomtam a kezébe a telefonomat, hogy elolvassa az smst, amit Liz küldött. Mikey értetlen fejet vágott, amolyan "mi van?! Nem értem." kifejezéssel.
- Most mi van? Kivel vagy együtt? - értetlenkedett tovább.
- Senkivel.
- Akkor miért írta ezt Liz?! Te hülye vagy! Már majdnem együtt vagytok, és inkább összejössz mással.. - üvöltötte.
- Álj már le! A kép amin Avvel vagyok, feltettem ezzel a mondattal: Próba után kapott baráti puszi.
- Te nem vagy 100-as. Öcsém.. Ilyen hülyét az ég nem látott! - verte homlokon magát.
- Most miért?
- A sajtó, Liz és még  páran biztos is, hogy azt hiszik, hogy együtt vagytok Avvel.. - üvöltötte.
- Baj van? - nyitott be Avril.
- Nem semmi! - üvöltöttem le a fejét, mag megfogtam a pulcsit az ágyamról bebújtattam a cipőmbe a lábam és kirohantam a még ajtónál álló Av mellett.
- Luke! Luke! - üvöltötték utánnam.
Én viszont csak rohantam. El mindentől és mindenkitől. El minden gondom elől.

Thirteen

Hello Darlings!

Van két jó hírem! Először is megérkezett a 13. Amnesia rész. A design-t köszönöm Lana - nak! Imádom! <3 Remélem nektek is elnyerte a tetszéseteket! :) Valamint a blog elérte a  13,043 - as látogatottságot és a 24 olvasót. Úr Isten! *o* Ez most komoly? *o* Ennyien olvastok? <3 Imádlak titeket! <3 <3 Köszönöm az elöző részhez kapott 3 kommentet. Remélem ehhez is lesz pár. (<3) Valamint megnyitott a másik (Nem Fanfic!) blogom. Ha érdekel titeket nézzetek be: My happy ending (a név majd változik, csak ideiglenes) De ben húzom tovább a szót! Jó olvasást!

Cat xx.

  13. Rész - You know it?! (Te tudtál róla?!)

Elizabeth Van Hellsing

" Mindig itt leszek neked! " Mennyiszer hallottam már ezt. Lin is mondta már, Ced is és még egy páran. De a sok ember közül kevés volt mindig mellettem. Lin egy ideig hanyagolt -mondjuk én is őt.-  , Ced meg hát meghalt. Sok barátom meg otthagyott a szarban, mert csak a hírnév miatt lógtak velem. Azért, mert a suli focicsapat kapitánya volt a fiúm. Lin és Ellie voltak mindig az igaziak. Kopogtak, majd benyitottak.
- Bejöhetek? - kérdezte az ajtóban állva barátnőm.
- Persze! Gyere!
Belépett az ajtón és leült mellém az ágyra.
- Na mi volt?
- Mi lett volna?! - elhallgattam és ő is.
- Luke mit mondott?
- Szerelmes belém.
- Végre elmondta! - mosolyogta.
- Mi?! Te tudtál róla?! - akadtam ki.
Milyen már az, hogy ő tudja én meg nem. És az milyen már, hogy nem szól erről nekem, hanem eltitkolja. Barátnők vagyunk, azok meg elmondanak mindent egymásnak. Eléggé kiakadtam. Talán még az arcom is piros lehetett a dühtől. A dühtől, ami bennem áramlott. Törni zúzni tudtam volna, de Lina megszólalt.
- Csak sejtettem egy ideig, majd kiszedtem Mikeból. Aztán meg Luke mondta el.
- Miért nem mondtad el nekem?
- Megkért, hogy ne mondjam el, mert ezt neki kéne.
Elhallgatott. Síri csend volt a szobában. Az arcomat tenyereimbe temettem, és egy mondatot hajtogattam magamban: Ez nem lehet igaz! Nem velem történik meg!
- Liz! Liz figyelj rám! Liz! - szólítgatott Lin, miközben előttem guggolt.
Én rá szegeztem a tekintetem.
- Ne haragudj jó? Gyere bepakolunk, aztán alszunk. Jó?
- Itt alszol? Nem Mikeal?
- Itt. Na gyere pakoljunk!
Összeszedtük azokat a holmikat amik nem kellenek, kikészítettem a reggelre való ruháimat, illetve a tisztálkodási szereket és Luke kabátját hagytuk kint.
- Te már bepakoltál?
- Igen.
Végeztünk, majd befeküdtünk az ágyba.
- Lin téged nem zavar az, hogy nem mindennap találkoztok Mikeyval?
- Nem, mert foglalkozik velem.
- És hogy bírod majd ki a turné idejét?
- megbeszéltük, hogy levelezünk, telefonálunk ilyenek.
- Az jó. Na jó éjt!
- Neked is!
Most nem álmodtam semmit. Viszont amennyit aludni tudtam Lin horkolása után, csoda lett volna álmokat "látni". Reggel Lin korán átment a "saját" szobájába. Én gyorsan letusoltam, begöndörítettem a hajam, és felöltözem. Elmentünk reggelizni, de a fiúk nem jöttek velünk. Egész nap dolguk volt, így Lin és Mikey tegnap este tudtak elbúcsúzni egymástól. Azért milyen rossz lehet úgy találkozni a szerelmeddel , hogy pár óra múlva már búcsúznotok kell. Nagyon rossz lehet. De Lin mint mondja nem bánja, mert Mikey mindig gondol rá és törődik vele. Nekem pedig nincs gondom Mikeyval addig, míg nem csinál rosszat Linnel.
- Ez a tojásrántotta Isteni! - jelentette ki Lin.
- De a bacon szalonna sem rossz - mondtam.
- Viccelsz velem?! Még hogy nem rossz, az is Isteni! - mondta és közben tovább folytattuk a reggelink fogyasztását.
- Lin hol vannak Luke-ék?
- Azt hiszem valami rádiós műsorban, majd fotózásra és interjúra mennek. Miért kérded?
- Vissza kéne adnom neki - mondtam és a kabátra mutattam, ami rajtam volt.
Miután reggeliztünk, vissza mentünk a szállodába, összeszedtük a csomagjainkat, majd megkérte Li a portástm, hogy adja oda a tegnap írt levelét Mikeynak.
Korán odaértünk a reptérre, így várhattunk egy órát. Majd miután letelt az egy óra felszálltunk a gépre. Lina pánikja megint felbukkant. utál repülön ülni és ezt most sem rejtett véka alá. Alig bírtam rávenni, hogy befogja a száját és hallgasson velem zenét. Később lehiggadt, majd este felé Lin teljes mértékben lenyugodhatott, mert földet ért a gép Sydneyben.

Luke Hemmings

Try Hard (acoustic)

- Na hogy ment? - kérdezte egy mély férfi hang.
- Elmondtam neki.
- És azután mi volt? Mesélj már! - kérlelt Mikey.
- Megcsókoltam és ő viszonozta.
- Akkor most együtt vagytok?
- Nem. Mert nem tudja mit érez.
- Jaj ne csinálhátok már! Rég együtt lehetnétek!
- Ki kivel jött össze? - érdeklődte Cal és Ash.
- Senki.
- Hát jó. Mi mentünk aludni - mondták.
- Oké. Mi is.
As és Cal, illetve én és Mike is elmentünk aludni. A fiúk öt perc alatt bevágták a szunyát, csak úgy horkoltak. Én viszont még egy kicsit gondolkoztam. Mi is lesz a turné után? Olyan jó lenne, ha Liz és én együtt lennénk. De jó lenne. Édes Istenem, azt a dátumot piros betűvel írnám be a naptárba, hogy soha el ne felejtsem. Hamar elaludtam. Reggel mégcsak elköszönni sem tudtam Liztől, mert mennünk kellett a Stop Radioba, ahol előadtuk a Don't stop - ot illetve az I miss you -t. Majd fotózásra mentünk, amit aztán interjú követett.
- Srácok van olyan személy aki sokat jelent számotokra? - kérdezte a műsorvezető.
- Igen. Nekem van - szólalt fel Mike.
- Nekem is van - szólaltam meg.
- És ti fiúk? Ashton? Calum?
- Nem. Jelenleg nincs lány a láthatáron - mondták.
- Na és Mike, Luke kik ezek a lányok?
- Nekem a barátnőm - mosolyogta.
- Nekem pedig nagyon tetszik egy lány.
- s mióta?
- Elég régóta.
- Fiúk elénekeltek egy dalt a fanoknak?
- Persze - vágtuk rá.
- És melyiket?
- Try Hard! - üvöltöttük.
Egyből neki kezdtünk a dalnak. Miután végeztünk elköszöntünk. Nem jutottunk messzire, mert a Stop Radio előtt egy csomó 5SOS Fam várt minket. Autógrammot és közös képeket kértek. Szokáshoz híven autógrammot osztottunk és fényképezkedtünk, majd mentünk. Aztán összecuccoltunk, kifizettük a szállót és utaztunk tovább.Phoenix-be készültünk tovább menni. Útközben mindenki elvolt. Mikey és Calum dalszöveget írtak, Ash kajált és közben képregényt olvasott. Ami engem illet zenét hallgattam. Hihetetlen milyen jó banda a Green Day, na meg a zenéjük. Épp a The forgotten -t hallgattam - ami mellesleg a breaking Down 2 - nek a dallistáján szerepel - , amikor megláttam egy posztot twitteren @LizVanHellsing: "Legjobbal az élet", és egy közös kép volt Linnel. Nem mentem el mellete. Alá twitteltem, hogy : "Jó kép lett! :D" , majd folytattam a twittek nézegetését. Mit ne mondjak, imádok utazni csak kár, hogy nem tölthetünk huzamosabb időt egyes helyeken. Fárasztó tud lenni ez az örökös utazás, néha napján. Öt órás 15 perces út után megérkezdtünk Phoenix-be. Kivettünk egy szállóban 3-4 szobát, és becuccoltunk. A következő 12 napot eltöltve, nagyrészt a turnéval leszek elfoglalva, illetve a maradék időmben azon gondolkozok majd, hogy dönt Elizabeth. Este is így tettem. Egyre csak törtem a fejem, míg tele nem lett gondolatokkal. Valaki közben egyrecsak szólítgatott vissza a jelenbe, de én nem vettem észre, csak akkor mikor ordított.
- Az Istenért Luke állj már fel! - ordított rám Ashton.
- Miért mi van?
- Nincs meg a tv távirányító  - szólalt meg Mikey.
- Á meg is van! Rajta ült ez a seggfej - néz rám Ash.
- Ki tudja azóta hányszor fingotta le - mondta Calum.
A szobában mindenki nevetni kezdett.
- Hahaha nagyon vicces.. - kezdtem. - Elmentem sétálni.
Levettem a karnisról a másik kabátom, kinyítottam az ajtót, gyorsan kimentem és azzal a lendülettel becsaptam magam után. Elindultam egy írányba. Őszintén szólva azt sem tudtam, hol fogok kijukadni, hova vezet az az út. Mire észbe kaptam már a helyi parkban sétáltam, majd leültem egy padra. Felnéztem a gyönyörű, csillagoktól fényes esti égboltra.
Azt mondják, ha felnézel az égre közel vagy ahhoz a személyhez, aki hiányzik neked. Legyen az bármennyire távol tőled. Én az eget és a csillagokat kémlelem. És te? xx L. - írtam Liznek egy smsben.
Valamennyire igaz ez a mondás. :D Lehetséges, hogy én is :) De mostmár megyek aludni. Jó éjt! xxL. 
Neked is! Szép álmokat! xxL. -írtam vissza. Még egy húsz percet kint ücsörögtam, azon a szegény kis ócska padon, csillagokat kémlelve, majd vissza
indultam a fiúkhoz.

Twelve

12.Rész - The truth is.. I love you! (Az igazság az, hogy szeretlek!)

Luke Hemmings

Egy ideig egymás mellett sétáltunk a park felé tartva. Én azon gondolkoztam mit is mondjak Elizabeth-nek? Hogyan mondjam el? Mi lesz ezután? Mi lesz velünk? Barátok maradunk vagy szerelmes gerlepár leszünk, vagy talán inkább elkerüljük egymást, mint az ismeretlenek? Míg én ezen törtem a fejem, Liz átvette tőlem a szót:
- Mi a baj Lukey? Haragszol rám igaz? Már nem akarsz a barátom lenni ugye? - szemei összeszükültek és kissebb könnycseppek folytak le arcán, a sminkjét elkenve. Letöröltem a könnycseppeket, majd megöleltem.
- Nem. Az az igazság, hogy szeretlek! -jelentettem ki.
- Micsoda? - kérdezte értetlenül oly halkan, hogy szinte alig hallottam.
- Liz túlságosan szeretlek, hogy hazudjak neked . Az életemnél is jobban szeretlek! Szerelmes vagyok beléd!
Megcsókoltam őt. Éreztem a puha, nedves ajkait. Visszacsókolt. Ő is érez írántam valamit. Két perc. Ennyi idő volt a csókunk hossza. Nem több és nem kevesebb, mint két perc. Egy csodálatos két perc. Miközben csókoltam egyre csak öleltem magamhoz, de egyszercsak Liz elhúzodott.
- Luke! Én nem tudom mit érzek. Ne haragudj! De tényleg nem tudom.. - mondta és újra könnyek szökteka szemébe.
Magamhoz öleltem.
- Ne, ne sírj kérlek! Csss.. - csititottam. - Majd idővel kiderül.
Eltoltam magamtól és megfogtam két bársonyosan sima kezét. Ránéztem és ő is rám.
- Egészen Október ötödikéig turnézunk. Úgy hiszem ez idő alatt én is rájövök mit akarok, és szerintem te is. De ha mégsem akkor addig várok a válaszodra amíg meg nem kapom! - puszit nyomtam az arcára, minek következtében elpirult.
- Rendben - mondta.
Sétálni kezdtünk a parkban. Kezdetben nem tudtam, hogy megfogjam - e a kezét vagy ne, végül inkábbaz utolsó mellett döntöttem. Nem szeretném, ha Liz azt hinné, hogy nyomulós vagyok. Persze szeretek bújni egy lányhoz, ölelni őt -akibe szerelmes vagyok -, de nem akarok rámenősnek tünni. Ha szerelemes belém, úgyis fogunk még így sétálgatni. Sétánk során kiveséztük Pink F**kin ' Perfect számát, ami újjonnan felkerült Liz kedvenc számainak listájára. A tesóinkról is esett szó, az    ice bucket challenge-ről. Hogy rólam miért nincs ilyen hülye videó és Ashékről bezzeg miért van?! :)
Mikor elmondtam, hogy szerintem  ez az adakozásról szól és nem a videóról, akkor tudta mire gondolok. Hogy ez az adakozásról szól és nem arról, hogy hogyan tegyük hülyévé magunkat a neten! Volt még szó a rákos-, valamint a rászoruló gyerekekről, végül pedig a koncertjeinkről.
-Hol koncerteztek majd? - érdeklődte.
-Phoenixben, San Antonioban, New Orleansban, Atlantában, Miamiban. De még sok  helyen - mondtam komoran.
-Miami és New Orleans szép hely - mosolyogta.
-Az lehet..
-Jaj Luke. Nekem idő kell. És a turnétok ideje alatt tudok gondolkozni. Fogdd fel ezt úgy, mint gondolkozási időt - mosolyogta, de láttam rajta, hogy belül fél és ideges.
Magamhoz öleltem.
- Szeretlek! - mondtam.
Liz nem válaszolt. Úgy hiszem nem tudott mit. Nem is hiszem, hogy azt tudta volna mondani, hogy 'Én is téged!'.
Jelen helyzetben nem is gondoltam, hogy majd kimondja tiszta szívből, és ami azt illeti nem vártam el. Valamint nem is gondoltam, hogy ez lesz.
- Menjünk vissza. Kezd hideg lenni! - húzta össze a pulcsiját.
Visszamentünk. Felkísértem Lizt a szobájáig, majd én is a szobánkig vándoroltam.
- Na hogy ment? - kérdezte egy mély férfi hang.

Elizabeth Van Hellsing

Vajon mit akar mondani? Nem akar többet a haverom lenni? Remélem nem erről van szó, mert abba én belehalnék.
- Mi a baj Lukey? Haragszol rám igaz? Már nem akarsz a barátom lenni ugye?
- Nem. Az igazság az, hogy szeretlek!
- Micsoda? - kérdeztem meglepődve, miközben a könnycseppek egyrecsak gördültek le az arcomon.
- Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy tovább hazudjak neked! Az életemnél is jobban szeretlek! Szerelmes vagyok beléd!
Most következett be az a dolog, amit nem lett volna szabad megtennem. Luke megcsókolt és én vissza csókoltam. Éreztem az ő lágy, gyengés és nedves ajkait, ahogy találkoznak az enyémmel. Furcsa volt csókolózni. Fél év alatt elszoktam ettől. Miközben csókolt egyre csak húzott magához közelebb. Olyan jó érzés volt, hogy Luke törődik velem, gyengéd de bűntudatom támadt. Gyorsan elhúzodtam és megszólaltam:
-Luke! Én nem tudom mit érzek. Ne haragudj! De tényleg nem tudom..
Könnyek szöktek a szemembe és éreztem, hogy sírok. Ő pedig magához ölelt.
- Ne,ne sírj kérlek! Css..- kezdte - Majd idővel kiderül.
Eltolt magától, megfogta a kezem majd elmondta, hogy a turnéjuk ideje alatt elfogom tudni dönteni, mit is érzek. Valamint akarok. Aztán elengedte a kezem és tovább sétáltunk, közben pedig beszélgettünk. Furcsa de Luke és én mindenről eltudunk beszélgetni. Többnyire hasznos és fontos dolgokról, de ugyanakkor haszontalan és vicces dolgokról egyaránt. Most is ez volt. Elkezdtünk beszélgetni  a F** Perfect -ről és az ice bucket challenge -ről , majd jöttek a fontosabb, érdekesebb témák.
- Gondolj bele milyen lehet szegény beteg gyerekeknek azt látni, hogy az ők egészségügyi állapotuk miatt aggódnak a szüleik.
- És a szülőknek azt látni, ahogy ezt a sok kezelést végigcsinálják és ha szerencséjük van, talán még meg is gyógyulhat a gyermekük.
- Igen. Ha szerencséjük va..- elhallgattam, egy kis időre. - Milyen nagy mázli, hogy mi nem vagyunk rákos betegek.
- Igen. Minden esetre sajnálom őket, és a rászoruló gyerekeket is.
- Én is.
Megkérdeztem, hogy hol koncerteznek, erre pedig egyből megkaptam a választ:
- Phoenixben, San Antonioban, New Orleansban, Atlantában,Miamiban. De még sok helyen.
Ezen a válaszon nem lepődtem meg, sőt. Szinte gondoltam, hogy sok helyen lépnek fel, hiszen híresek. Jó banda, jó srácokkal. Luke szemmel láthatólag sajnálta, hogy ennyi helyen kell fellépniük Október 5.-ig. Én elkezdtem vigasztalni, hogy nekem kell egy kis idő, hogy eldöntsem mit akarok illetve érzek.
- Szeretlek! - jelentette ki.
Nem tudtam mit mondjak erre. Bírom Lukeot, és szeretem is de az, hogy szerelmes lennék belé?  Ha pedig igen, akkor sem szabadna.
- Menjünk vissza. Kezd hideg lenni! - jelentettem ki.
Visszafelé, a szálló felé vezető úton nem tudtunk már beszélgetni. Illetve tudtunk volna, csak elvoltunk foglalva a saját gondolatainkkal. Míg én egyre-másra azon gondolkoztam milyen lenne, ha nem tettem volna ígéretet Ced-nek, addig Lukey nem tudom min gondolkozott.
-Tessék vedd fel! - nyújtotta át a kabátját.
-De meg fogsz fázni.
-Dehogy! Na vedd fel! Ne vacogj itt nekem.
Felvettem az előbb nyújtott kabátot, majd tovább haladtunk a szálló felé. Útközben meg kellett állapítanom, hogy Hemmonak jól áll az ing. Ma a fellépésen fekete inget viselt, egy szintén fekete farmert és egy ugyanilyen színű cipőt.Oyan jól nézett ki ebben a szettben.
- Luke..
- Igen? - fordította felém a fejét.
- Jó ez a szett amiben ma voltál.
Elmosolyodott.
- Köszönöm. És azt is köszönöm, hogy eljötetek a koncertre.
- Nem kell megköszönni.
Beléptünk a szállóba, majd beszálltunk a liftbe. Miután kiszálltunk a liftből a szóba ajtóhoz sétáltunk. Megfogta a kezemet és a szemembe nézett.
- Mindig itt leszek neked!
Ezután elment. Időm sem volt oda adni a kölcsön adott kabátot, de még megszólalni sem. A mondat hatásszünete alatt besétáltam az ajtón és levetettem az ágyra magam.
" Mindig itt leszek neked! "  

Eleven

Happy Halloween - t Darlings!

Meghoztam a kövi Amnesiát! Igazából nem tudom mit kéne írnom. Talán csak annyit, hogy..Köszönöm a kommenteket :) Illetve volt olyan aki írt nekem fb-n, hogy mennyire jó az Amnesia. Nos örülök, hogy vagytok akiknek tetszik a blog. Köszönöm a 24 felíratkozót/olvasót, a 10,300 oldalmegjelenítést. (*o*) 

Viszont lenne egy kérésem? Lehetne, hogy aki elolvasta a részt kommenteljen mi a véleménye? Akár csak egy szót vagy mondatot. :D  Nem húzom tovább az időtöket. Boldog halloween -t (bár én igazándiból nem nagyon ünneplem) és további jó szünetet! :)

Puszil és ölel titeket:

xxCat

11.rész - Travel to Pasadena (Utazás Pasadenába)

Luke Hemmings

Szeptember 13. napja:

Az elöző két nap fantasztikus volt. Remek emberek élnek itt Pasadenában. A fiúkkal ellnetétben én nem voltam valami jó, sőt nagyon gáz voltam. A srácok persze vigasztaltak, hogy ugyanolyan voltam mint mindig. De persze én tudtam, hogy hiányzik belőlem valami. Valami ami a másik felem, amit Liznél hagytam Sydneyben.
-Srácok még öt perc van! - figyelmeztettek minket, a színfalak között, hogy idő van.
Mikey a mai nap kivételesen boldog volt, le sem lehetett vakarni azt a boldog mosolyt az arcáról. Szerintem Lin miatt van, mivel holnap mehetünk haza. Elkezdődött a koncert és az összes rajongó sikítozásban tört ki. Minden jó volt.Egyszer csak megszólalt Mikey a mikrofonba:
-Most pedig szeretnénk előadni a fiúkkal Luke egyik kedvenc dalát, amit egy-egy személyhez küldenénk. Az-az én és Luke - Mikey rám kacsintott.
A dalszöveg egyre csak fogyott, míg végül az utolsó szoló részemre került a sor.

Beside You [Zene]

"The pieces of us both
Under the shining every city light
And the shining as we fade into the night.."
Felgyult a közönség felöli egyik lámpa, és a fények Lizre és Linre irányultak. Mike és én is megpillantottuk őket. Én és ő is megörültünk. Rajta látszott, én meg éreztem magamon. Elénekeltük a dal többi részét, amit mellesleg imádtam. Végig Lizre néztem, hogy éppen mit csinál és Lin mellett áll-e még mindig. Láttam rajta, hogy egy idő után zavarban van, amiért mindig őt nézem. Ez a dal zárta a koncertet, ezért amikor vége lett elköszöntünk a fanoktól, meg mondtunk pár búcsú mondatot és leléptünk a backstagebe. Lina egyből Mikeyhoz  sietett és egy csókkal jutalmazta az imént produkált előadását. Ami minket, azaz Lizt és engem illet nem volt ilyen könnyű dolgunk.  A viszont látás nem úgy sült el, ahogy én akartam. Álltunk egymás előtt, Lin és Mikey csókolóztak a fiúk, pedig leléceltek. Mihelyest befejezte Mike a csókolózást elnézést kért barátnőjétől, és behúzott az öltözőbe.
-Nyomikám! Most jött el a te időd! - kiáltotta.
-Mi? Hogy érted?
-El kell mondanod mit érzel íránta. Nem húzhatod halaszthatod tovább a dolgot!
-Egyetértek veled!
-Tényleg? - nézett rám tágra nyílt szemekkel. - Képes leszel rá?
-Igen. De hogy? El kellene vinnem őt valahova. De hova?
-Mit tudom én?! Csak úgy spontán menj el vele sétálni!
-Jó. Köszi a segítséget - megpusziltam Mike-ot. És pfúj ,a nem borotválkozott, de ez most hol érdekelt?! Végre elmondhatom Neki mit is érzek íránta. Kimentünk az öltöző ajtaján és csodálkozva láttuk, hogy a lányok még mindig ott állnak, ahol eddig is álltak, még mielőtt bementünk volna az öltözőbe.
-Minden rendbe? - kérdezte Liz.
Én odamentem hozzá, Mike megint megcsókolta Lint, én pedig válaszoltam:
-Ami azt illeti nem igazán. Beszélnünk kellene. Velem tudnál  jönni?
Ő furcsán nézett rám. Olyan, olyan aggodóan.
-Persze. Menjünk.
-Erre gyere! - mondtam és intettem a kezemmel Liznek, hogy arra jöjjön amere én.
Egy ideig egymás mellett sétáltunk a park felé tartva. Én azon gondolkoztam mit is mondjak Elizabeth-nek? Hogyan mondjam el? Mi lesz ezután? Mi lesz velünk? Barátok maradunk vagy szerelmes gerlepár leszünk, vagy talán inkább elkerüljük egymást, mint az ismeretlenek?

Elizabeth Van Hellsing

Szeptember 13. napja

-Utálok repülőn utazni! - jelentette ki Lin. - Te?

-Ami azt illeti én sem szeretek.

-Utaztál már egyáltalán ilyen vacakon?

-Persze. Egyszer elmentünk Ced-el meg a  bátyával, és annak a csajával Milánóba.

-Az szép.

-Ja -  mosolyogtam és kipukkasztottam a rágómat a számban.

-Ne! Ezt többet ne csináld, utálom jól tudod!

-Jó, oké bocs.

-amúgy mizu veled meg Lukeal?

-Semmi.Vagyis nem tudom, az elmúlt napokban nem beszéltünk.

-Aha..

Az út felében csöndben voltunk. Én zenét hallgattam, Lin pedig Mikeyval sms-getett, feltéve ha a fiú mobil közelben volt. Volt pár olyan perc, hogy Mike nem válaszolt azonnal. Ekkor Lin mindig felszólalt, egy kissebb káromkodós mondattal. Nem értem mire jó a szerelem? Persze jó, annak aki a megfelelőt találja meg, más tészta az hogyha elveszted azt. Az utóbbi időben egyre többet gondolok Lukera.Ebben az a fura, hogy nem tudom mit is érzek, és ami azt illeti azt sem tudom, hogy Hemmo mit érez. Össze vagyok zavarodva, és ez rossz. Sosem voltam az a fajta lány, aki mindig spontán, mindenre fel voltam készülve. Mindenre, de erre nem. Az érzéseire sose tud tervet eszelni az ember.   Azok csak jönnek, és mennek. Míg az emlékek megmaradnak. Lin jelenleg újságot olvasott, nekem pedig a zenelejátszomban szólt a Bullet For My Valentines - tól a Road to nowhere szám. Szeretem ezt a számot. Olyan, mintha hozzám írták volna. Pörgös, de mégis sokat mondó. 

-Mit hallgatsz?

-Bullet For my Valentines. Hallottad már őket?

-Igen és ami azt illeti jók.Melyik szám szól?

-Road to nowhere.

-Az jó szám. De a Forever and Always sem rossz.

-Nem az a csengőhangod?

-De, de az.. - mosolyogta.- Neked megvan?

-Ahan, persze. Meghallgatjuk?

-Legyen - mondta és bedugta a fülébe a fülhallgatót amit idő közben felé nyújtottam. 

Utunk további részében zenét hallgattunk. Egyszer csak leszállt a gép, mi kiszálltunk. Úgy tíz percet vártunk a csomagjainkra, amit végül meg is kaptunk. Maj a Mikey által sms-ben elküldött szálloda címét adtuk meg a taxi sofőrének uticélnak.  A kocsiban ülve megállapítottam, hogy Pasadena csodaszép és nagyon nagy város. Mikor  odaértünk a szállóhoz bejelentkeztünk. Nagy nehézségek árán megkaptuk a kulcsokat. 

-Itt találkozunk öt perc múlva! - mondta Lin e váróban, majd felsiettünk a szobánkba.

Ledobtam a bőröndöt az ágyra, előkotortam belőle egy jó szettet, lefürödtem, majd elkészítettem magam. Kapkodva kész lettem öt perc alatt. Csodával határos módon Lin már előttem lent volt a váróban. És mint kiderült hívott magunknak taxit. Ő megint megadta a koncert helyének címét, és gyorsan odaértünk.Most ő fizetett. Furcsa mód Luke szóló részére értünk oda. És mikor odaértünk két lámpa megvilágított minket. Én nem értem mire volt ez jó. Viszont mikor megpillantott onnantól kezdve le sem vette rólam a szemét, egészen a szám végéig. Aztán a backstageben újra találkoztunk, de csal álltunk ott egymás előtt és néztük a másikat. Míg Lin és Mikey csókolóztak. Majd Mike behúzta maga után Luke-ot az öltözőbe, gondolom valami fontosat mondott neki. Később -olyan öt perc múlva- visszajöttek.

-Minden rendben? - kérdeztem.

-Ami azt illeti nem igazán. Beszélnünk kellene. Velem tudnál jönni?

Ő maga után húzott és sétálni mentünk. Vajon mit akar mondani? Nem akar már többet a haverom lenni? Remélem nem erről van szó, mert abba én belehalnék.